A köpönyeg igazából számomra az unalmas kötelezők közé tartozik. A történet nem keltette fel az érdeklődésemet, nincsen főhőse, csak antihőse, aki szintén unalmas. Nincsen egyénisége, csak a munkájának él, antiszociális...csak a munkahelyén veszik körül emberek, de velük sincs kapcsolata. Szerintem képtelenség emberi kapcsolatok nélkül élni. Mindenkinek tartoznia kell valahova, és nemcsak a csinovnyik-társadalomra gondolok. :)
Visszatérve a novellához, nem élveztem a történetet, mivel nem tudtam együttérezni Akakij Akakijeviccsel. Számomra nem nevetséges volt, hanem szánalmas. Főleg amikor a köpönyeg lett az élete értelme, bár nála ez fejlődésnek nevezhető, legalább más is érdekelte, mint a munka. De a köpönyeg mégis egy külsőség, és ő szinte élete párjaként tekintett rá...a mű végére pedig elveszti a számára fontos dolgokat. Már nincs értelme az életének.
A befejezés viszont tetszik. Basmacskin kísértetként félelmetesebb, határozottabb, mint életében valaha, de sosem tud megváltozni: ugyanolyan kicsinyes marad.

Összegzés: tűzzünk ki magunk elé értelmes célokat, legyen egyéniségünk, a munkánk mellett ne hagyagoljuk el kapcsolatainkat

& persze inkább Az orrot olvassuk el/újra A köpönyeg helyett :D

Címkék: gogol, orosz, realizmus

Az orr nem az a megszokott történet, amit egy olyan orosz realista szerzőtől várnék, mint Gogol.
Amikor először hallottam a történetet irodalmon, nem tudtam abbahagyni a nevetést. xD Mióta tud egy orr járni, beszélni és emberi alakot ölteni?! Nekem ez sokk volt. :D Azt hittem, hogy csak egy vicces sztori és kész.
Viszont hétvégén elolvastam és megváltozott a véleményem. Bár így is sokszor nevetnem, rájöttem, hogy Az orrban a szimbolikusság a lényeges.
Kovaljovnak csak a külsőségek a fontosak. Elveszti az orrát és máris összedől a világ?! Nem megy társaságba, már nem olyan, mint régen... Az orr csak külsőség, meg persze egy szerv. :D Na és persze ez a fontos szerv önálló életet kezd élni, nagyobb tisztségű lesz, mint ő. Vajon milyen érzés lehet ez egy feltörekvő "őrnagynak"? [Nos, aki elolvassa/elolvasta a művet, az megtudja. ;) ]
Az egész abszurd és irreális, mégis van mögötte valami fontos. Talán a legjobb Gogol, mint narrátor és az öniróniája: ki az, aki ilyen témát választ? :)
Azt hiszem, jó, hogy Gogol megírta Az orrot, valahogy más, mint a többi kötelező vagy ajánlott olvasmány, nekem felüdülés volt a komoly(abb) témájú művek közt.

Összegzés: ne csak a külsőségekre figyeljünk; legyünk azok, akik vagyunk, még akkor is, ha nincs orrunk..... (=

Címkék: gogol, orosz, realizmus

Elkészült a blogom. ^.^
Nem gondoltam, hogy egyszer lesz egy kizárólag irodalmi témájú blogom, de végülis nem rossz ötlet, úgyhogy ezennel is köszönöm Ofőnek, hogy mindenkinek ad egy kis pluszfeladatot. ;) Én élvezni fogom, az biztos. :)

Címkék: blog