1. Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
2. Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.
3. Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
4. A tett halála az okoskodás.
5. Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek.
6. „Vagyok” – bolond szó. Voltál és leszesz.
7 . Nem az idő halad, mi változunk.
8. Egy század, egy nap szinte egyre megy.
9. Hadd lássam én is, e sok újulásban
Nem lankad-é el, nem veszít-e bájam.
10.Milljók egy miatt.
11.Előre csak önhitten útadon,
Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.
12.Pár ezredév gúláidat elássa.
13.Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
Magadnak munka.
14.Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
Vagy Homoiusiont?
15.Isten dicsére, a máglyára őket!
16.Hagyd a világot, jól van az, miként van,
17.Egyenlőség, testvériség, szabadság!
18.Kár érte, egy ellenséges golyót
Megérdemelt.
19.Önszégyenét meg nem bocsátja a nép.
20.Szép tréfa volt.
Mi jó az értelemnek
Kacagni ott, hol szívek megrepednek.
21.Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?
22.Én a komédiát lejátsztam,
Mulattattam, de nem mulattam.
23.Kicsinyben rejlik a nagy,
Olyan sok a tárgy, s létünk oly rövid.
24.Nemes, de terhes önlábunkon állni.
25.Ádám, Ádám, a végső perc közelg:
Térj vissza, a földön naggyá lehetsz,
26.Élek megint. - Érzem, mert szenvedek,
De szenvedésem is édes nekem,
27.A célt, tudom, még százszor el nem érem.
28.Oh szent költészet, eltünél-e hát
E prózai világból már egészen?
29.Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.
30.A gondolat s igazság végtelen,
Előbb megvolt az, mint anyavilágod.
31.Karod erős - szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív.
32.Szerelem és küzdés nélkűl mit ér
A lét?
33.A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
34.Örüljünk, okosabb világ van,
Örüljünk, hogy mi élünk abban.
35.A tudomány nem győzött végzetén
36.Ébredj hát, Ádám! álmod véget ért.
37.Anyának érzem, óh, Ádám magam.
38.Ah, élni, élni: melly édes, mi szép!
39.Győz a hazugság – a föld elveszett.
40.Mégis Kegyetlen a mi Alkotónk.
41.Hozsánna néked, Eszme.
42.Hozsánna néked, Erő.
43.Hozsánna néked, Jóság.
44.Legyen, amint kívánod
45.Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.

Címkék: idézetek

"Hülye" szinonímái:
agyament, abnormális, buta, dilinyós, dilis, zizi, debil, dinka, kretén, retardált, tökkelütött, degenerált, elmebeteg, eszement, flúgos, futóbolond, gógyis, gyagya, golyós, gügye, gyagya, hibbant, balga, idióta, kerge, buggyant, lüke, lökött, lütyő, normálatlan, süsü, stikkes, tébolyult, zakkant, zizzent, együgyü, félnótás, féleszű, félkegyelmű, síkagyú

"Megy" szinonímái:
ballag, andalog, jár, járkál, gyalogol, sétál, lép, lépdel, lépdegél, lépked, mendegél, vonul, halad, botorkál, cammog, mászkál, kószál, sétafikál, lődörög, kujtorog, császkál, bandukol, poroszkál, kutyagol, őgyeleg, battyog, kullog, slattyog, tipeg, botorkál

Címkék: nyelvtan

Azt hittem, hogy már mindent tudok A vadkacsáról, mégis úgy érzem, hogy a színház után még több dolgot értettem meg a műből. Sok szereplőről teljesen megváltozott a véleményem.
Például Gregers nekem szimpatikusabb volt, mint Hjalmar, de rájöttem, hogy egyenrangúak, egyik sem jobb a másiknál.
Ginat egy jellemtelen nőnek gondoltam, viszont a színen összetartotta a családot, Hedviget kicsit gyerekesebbnek gondoltam, bár a színésznő nagyon jól hozta a karaktert. Haumann Péter, mint öreg Ekdal szerintem telitalálat, az öreget teljesen ilyennek képzeltem.
Számomra Relling is szimpatikusabbá vált, Molvik meg...amikor csak a színen volt, állandóan nevetnem kellett, nem gondoltam ennyire züllöttnek, de nagyon tetszett, főleg amikor rákezdett a 338.dicséretre. :D
Igazából szeretek is, meg nem is úgy megnézni egy darabot, hogy már olvastam. Értettem minden szimbólumot, utalást, tudtam, hogy mi lesz a vége; de rám mégis teljesen másképp hatott, mint olvasva. Igazából nem is tudom eldönteni, hogyan tetszett jobban. :)

Címkék: ibsen, színház

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki az erdő szélén egy kis mézeskalács házikóban éldegélt szüleivel és háziállataival. Ez a fiúcska nagyon szeretett az erdőben bóklászni, pillangókat kergetni, és az erdei állatokkal játszani.
Egy szép őszi délutánon is kint volt az erdőben, mivel édesanyja megkérte, hogy szedjen egy kis erdei gombát a vacsorához. A kisfiú nagyon belefeledkezett a munkába, fel sem tűnt neki, hogy már besötétedett. Sőt, észrevette, hogy a nagy munkában valahogyan elvesztette a kesztyűjét.
A fiú keservesen sírásra fakadt, az egész erdő zengett. Szerencséjére szülei a keresésére indultak, és egy kis idő múlva a kisfiú kutyája felismerte gazdája hangját, a fiú után szaladt az erdőbe, együtt tértek haza.
A kisfiú örült, hogy végre hazatalált, ám könnyes szemmel feküdt le, mivel a kesztyű nem lett meg. Másnap reggel, amikor felébredt egy pár új kesztyűt talált az ágya végében...

Címkék: mese, nyelvtan

Amikor elkezdtem írni a blogomat, megfogadtam, hogy nem fogom elárasztani a személyes hülyeségeimmel bejegyzésekkel, mivel a b-irodalom mégis egy birodalmi blog.
Viszont valahogy késztetést érzek rá, hogy írjak a tegnapi napról, vagyis a szalagavatóról.
Gyönyörűek voltak a táncok, az angol keringő különösen tetszett.
Aztán jött a finom vacsora és újabb tánc, ahova én is (!) bekapcsolódtam :D
Jó volt a hangulat, a társaság, a zene... Annyira jó volt látni, hogy tanárok, diákok együtt buliznak, és jól érzik magukat.
Vegyes érzések kavarognak bennem. A szalagavató egy ember (na jó, szerintem inkább a lányok) életében egy meghatározó élmény. De arra is emlékeztet, gimis éveink kevesebb, mint a fele van hátra, jövőre mi leszünk a végzősök, amibe szörnyű belegondolni, mert annyira megszerettem az osztályt.
Örülök, hogy ott voltam, (igaz, hogy a nagyon fárasztó volt, a lábam még mindig fáj) nagyon jól éreztem magam. Megtapasztaltam, milyen részt venni egy szalagavató "munkálataiban", hogy izgulnak a lányok (és a fiúk) a tánc előtt, milyen a hangulat...már most mondom, hogy reszkessen minden diák és tanár, mert ígérem, hogy jövőre meg lesznek táncoltatva. :D


Azért van ebben a bejegyzésben irodalmi vonatkozás, aki megtalálja kap egy csokit, ööö, bocsánat, ez nem az én szövegem... :D meg lesz dicsérve. :D

Címkék: személyes

Ez már sokkal jobban tetszett, mint A sirály. Nem volt problémám a nevekkel, érthetőbb, és van benne történés is. :)
Elég szomorú a téma, egy kocsis, akinek meghalt a fia, de senkinek sem tudja elmondani a fájdalmát, senkit sem érdekel. Úgy látszik, már Csehov korában is ilyenek voltak az emberek, mint manapság. Önzőek, nem figyelnek a másikra...
Azt elhiszem, hogy mindenkinek van elég baja, és nem akarnak egy idegennel ilyen személyes dolgokról beszélni. A halál még a mai világban is tabutéma, az emberek általában nem szeretnek róla beszélni.
Sajnáltam Jonát, a novella hallgatása/olvasása közben azt hittem, hogy a végén teljes elkeseredésében meghal, és senkinek sem tudja kiöntení a szívét.
De szerencsére nem ez a vége, hanem valaki mégis megérti. Igaz, hogy nem ember, viszont szerintem az állatok ugyanolyan megértőek lehetnek, talán megérzik, ha szomorúak vagyunk. De lehet, hogy csak az a lényeg, hogy "kibeszéljük" magunkból azt, ami bánt...

Címkék: csehov, novella, orosz

A két "madaras dráma" (igaz, ez drámaiatlan :D) közül ez sokkal kevésbe teszett. Sőt...egyáltalán nem tetszett. Az alapötlet nem is lett volna rossz rossz, a fiatal-"öreg" színésznő/író konfliktusból lehetett volna valami érdekes, de szinte semmi nem történt, vagy ha igen, akkor a háttérben. Idegesített, hogy mindenki párhuzamosan beszél, és mindig vissza kellett lapoznom a szereplőkhöz, mert állandóan elfelejtettem, hogy ki kicsoda. Na meg az öt pud szerelem...mindenki szerelmes valakibe, de senkit sem szeretnek viszont, csak egyoldalú kapcsolatok vannak.
Egy drámaiatlan dráma hősietlen hősökkel...azt hiszem, A sirály sosem lesz a kedvencem, inkább áttérek Csehov novelláira.

Címkék: csehov, dráma, orosz

Végre egy olyan mű, aminek a címéből nem derül ki a tartalom. Ez nekem egy fontos tényező. :) (lásd Ivan Iljics bejegyzésem :D)
Szóval még a nyár közepén (régi szép idők...) kíváncsian kezdtem el olvasni A vadkacsát. Örültem, hogy végre - a hosssszú orosz nevek után - meg tudtam jegyezni, hogy ki kicsoda, és értettem, hogy ki mit mond.
A történet is tetszett, ahogy egyre jobban kibontakozott, egyre több minden kiderült.
Mikor másodszorra olvastam több minden feltűnt: egy csomó dolog van, amit előre lehet sejteni...pl. Hjalmar elmondja Hedvignek, hogy meg van töltve a fegyver, Werle és Hedvig rossz látása. (mondjuk ez elsőre is feltűnt :D)
Nagyjából gondoltam, mi lesz a vége. De azt nem sejtettem, hogy Hedvig meghal. Azért mégis van oka, ő az egyetlen tiszta ember...a többiek meg lehet, tanultak az esetből. De az azért elég szörnyű, hogy feláldozta magát az apjáért, aki nem is szerette már?.
De valahogy be kellet fejezni. Összességében tetszett. De az nem tetszett, hogy az öreg Ekdal kisállatokra vadászott.

Címkék: dráma, ibsen, norvég

Ősz. Elmúlás és halál. Ebben a versben beteljesülés is.
Annyi magyar fordítása van, aminek örülök is, meg nem is. Nem tudok egyet kiválasztani, ami nekem igazán tetszik a sok közül, mert mind egy kicsit más. De nem is ez a lényeg, a tartalom mindenhol hasonló.
Az embernél (és a gyümölcsnél is) megvan az ideje a növekedésnek, a beteljesülésnek/megérésnek és a halálnak/elmúlásnak. Ez az élet körforgása. És aki már élete végénél tart az már nem tudja visszaforgatni az idő kerekét, bárhogyan is próbálkozik. Mert ennyi időt kapott, volt ideje "beérni" csak lehet, hogy nem élt a lehetőséggel. Vannak olyan dolgok, amiket egyszer elmulasztunk/nem használunk ki, és többször nem lesz esélyünk rá. Csak egyszer vagyunk fiatalok, úgy kell élnünk, hogy öregkorunkban jó legyen fiatalságunkra visszagondolni. (igaz, ezt könnyű mondani, megvalósítani sokkal nehezebb)
Azt hiszem ez már megint túlságosan az ivan iljics bejegyzésemre hasonlít, úgyhogy itt befejeztem.

( Egyébként a szimbolisták közül Rilke stílusa tetszik a legjobban. :D)

Címkék: líra, osztrák, rilke, szimbolizmus