Kapcsolatok
"Jelképek erdején át visz az ember útja"
Igen, ebben a versben elég sok a (jel)kép, szimbólum, többször el kell olvasni, ahhoz, hogy valamit megsejtsünk/megértsünk belőle.
Az ember eltéved az élet erdejében, fákba akadályokba ütközik, de néha meglátja megsejti azt, hogy miért érdemes élnie, miért van itt. Minden mindennel összefügg, de az ember csak néha-néha sejt meg valamit a titokból. Az életünkben sok minden titokzatos. Azt sem tudni, hogy mikor ér véget életünk, mi lesz velünk a halál után.

Egy dög
"isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!"
A halál után fizikailag undorítóvá válunk, mint egy dög, bár Baudelaire meglátja a dögben a szépet. Igazából az nem tetszik, hogy versszakokon keresztül ecseteli, hogy milyen egy halott állat, de ez mégis kell ahhoz, hogy a vége hatásos legyen. Kedves "bók" egy nőnek: "ilyen mocsok leszel, te drága/ilyen ragály és borzalom". Viszont van benne valami igazság...egyszer mindenki meghal, a sírban már nem számít ki hogyan nézett ki, mert szépség és a csúnyaság eltűnik. Ám szerelme testéből virág nő ki, bekapcsolódik a természetbe, Baudelaire verse megőrzi emlékét, halhatatlan lesz.
Szerintem azért aki szeretünk mégsem kell ilyen "bókokkal" bombázni egy séta során.
Örülnünk kell annak, hogy élünk, remélhetőleg még messze a halál, és persze annak, hogy szépek vagyunk :D vagy legalábbis nem hasonlítunk egy dögre

Az albatrosz
"De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép"
Baudelaire egy albatroszhoz hasonlítja az embereket, és önmagát. Az albatrosz helye a levegőben van, ott érzi jól magát, ott szabad. Ha elhagyja megszokott életterét sutává, szerencsétlenné válik. Ugyanez a költők sorsa, legtöbbjüket kinevetik, nem becsülik meg műveiket, vagy ha igen, akkor inkább haláluk után. Talán csak rossz időben, vagy rossz helyre születnek?
Az emberekre kivetítve ugyanez a helyzet. Néha a föld felett "járnak" úgy érzik, mindent megtehetnek, boldogok, néha pedig olyanok, mint a suta, bús albatrosz a fedélzeten.

Címkék: baudelaire, francia, líra, szimbolizmus

Őszi chanson
A költészetben az ősz az elmúlást, a halált szimbolizálja, átvezet a nyárból a télbe. Bár nem tartom ennyire drámainak az őszt, ez a chanson mégis tetszik. Inkább a zeneisége fogott meg, mint a tartalma, Tóth Árpád fordítása nagyon jól visszaadja az eredetit. A hangzása késő őszi hangulatot ébreszt bennem. Melankólia, betegség, halál...

Költészettan
Érdekes arról írni, hogy milyen legyen egy vers, mert ezt nem lehet kikötni. Mindenkinek van saját véleménye, más hangulatban esetleg más életszakaszban talán mást gondolunk 1-1 műről. Verlaine leírja, hogy milyen legyen a vers, és a kritériumait ő maga sem tartja be. A forma és a tartalom közti ellentét ironikussá teszi.
Szerintem jó vers az, ami valamit elindít bennünk, akár a tartalma, akár a hangzása miatt, és arra késztet bennünket, hogy újraolvassuk, újragondoljuk a mondanivalóját.

Azt hiszem az Őszi chanson és a Költészettan valamit elindított bennem, mert már rengetegszer újragondoltam, újraírtam ezt a bejegyzést. :)

Címkék: francia, líra, szimbolizmus, verlaine

Két 19.századi realista regény, két házasságtörő nő története, egy francia és egy orosz szerző tollából.

Flaubert: Bovaryné
Bovaryné, vagyis Emma egy álomvilágban élő, unatkozó nő, akit semmi sem köt le. Romantikus regényeken nő fel, majd szerelem nélkül férjhez megy, születik egy gyereke is. Házassága nem olyan, mint ahogy elképzelte, Emma többször megcsalja férjét, de így sem találja meg a szerelmet, a boldogságot. Végül végső elkeseredésében megmérgezi magát.

Tolsztoj: Anna Karenina
Anna Karenina szintén szerelem nélkül házasodik, viszont Vronszkij személyében igazi szerelmet talál. De mégsem lehet teljesen boldog, bűntudatot érez, mivel szeretőjéhez költözik, és magára hagyja fiát. Vronszkijtól születik egy lánya, de egy idő után a pár elhidegül egymástól, Anna egy vonat elé veti magát.


Összegzés:
A két történet között sok hasonlóság van, viszont Tolsztoj műve sokkal kidolgozottabb, összetettebb, a főhősnő jelleme is életszerűbb.
A szerelem nélküli/érdekházasság nem működőképes, szerintem a problémákat nem úgy kell megoldani, hogy öngyilkosságba menekülünk.
Lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem jobban tetszik Jókai Tímár Mihályának megoldása Az arany emberben, végülis ő is házasságtörő volt. :D

Címkék: flaubert, francia, orosz, realizmus, tolsztoj

Nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy elolvassam az Ivan Iljics halálát. Már a címből kiderül, hogy miről is fog szólni, és ez engem zavart. Jobban szeretem a szimbolikus, nem egyértelmű címeket - például Vörös & fekete vagy A vadkacsa - mert ezek felkeltik az érdeklődésemet.
Szóval nem akartam egy ember szenvedéséről olvasni...
Furcsa volt, hogy Ivan Iljics a mű elején már halott, és csak később tudjuk meg, ki is ő és hogyan haldoklott, halt meg.
Miközben a haldoklását olvastam, eltűnt szinte az összes életkedvem. Mi van akkor, ha csak életünk végén jövünk rá, úgy mint a címszereplő, hogy minden hiábavaló volt, és nem olyan életet éltünk, amilyet szerettünk volna? Akkor már nincs visszaút. Most senki se az Igazgató Úr által tanított Sundar Singh dalra gondoljon, mert ez egy komoly téma
El kell hagynunk a megszokott életünket, szeretteinket, meg kell válnunk a számunkra fontos, megszokott dolgoktól.
Viszont mégis van egy fénysugár, vagyis fény az alagút végén. Talán a halál nem is olyan borzalmas, ahogy mi emberek gondoljuk?! Ivan Iljics boldogan hal meg, eljut a megváltáshoz. Nem tudhatjuk biztosan, mi lesz velünk a halál után, ez titok. erről még lesz egy Baudelaire-poszt

Összegzés:
Igazán azután értettem meg a történet lényegét, miután órán megbeszéltük. Az Ivan Iljics elolvasása után másként gondolok a halálra, és a könyveket nem a címük alapján ítélem meg.

Meg kell próbálnunk olyan életet élni, amire jó lesz visszatekinteni. & persze
Respice finem. :)

Címkék: orosz, realizmus, tolsztoj

Eljött az október, úgy gondoltam, ráfér a blogra egy kis újítás. Lett új dizájn & van cset is. :)
Úgyhogy senki se tartsa magában véleményét a bejegyzésekkel kapcsolatban. ;)

Címkék: blog