Amikor általánosban az ofőnk jóvoltából megnéztük a moziban a filmet egyáltalán nem tetszett. Idegesített, hogy majdnem mindenki rokon, és persze azután jelennek meg, miután kinevezik főügyésszé Kopjáss Istvánt, pénzt kérnek vagy üzleteket ajánlanak. Állandóan kiabálnak, sírnak, nevetnek, és vannak benne disznók, meg a vonat, amiről mindig álmodik a főszereplő.
A regényt kb. a 20. oldalnál abbahagytam. Nem mondom, hogy megváltozott a véleményem, de most már látok a történetben valami értelmet.
Számomra azt fejezi ki, hogy a hatalom, a pénz iránti vágy mennyire meg tudja változtatni az embert. Megértem Kopjáss feleségét, Linát, amiért vissza akarja kapni "régi" férjét, meg amikor dühös lesz, mert nem tetszik neki a ruha, vagyis nem is a ruha, hanem az új életük. És nem csodálom, hogy zavarja, hogy a rokona, Magdaléna körül legyeskedik.
Kopjásst csőbe lehet húzni, és irányítani tudják. Azt hiszem, becsületesen is fel lehet emelkedni, meg lehet gazdagodni de kemény munka kell hozzá. Minden milliárdos a ranglétra aljáról kezdi, utána vagy becsületes marad, vagy nem.

Címkék: magyar irodalom, móricz

Móricz újít. Parasztábrázolása eltér az eddigiektől, a paraszti társadalom rétegzett műveiben, a legszegényebb, nyomorban élő rétegről ír. A realizmus mellett jellemző rá a naturalizmus is. (Utóbbit nem igazán szeretem...) Biztos, hogy elfogult vagyok, de Mikszáth novellái jobban tetszenek.
Tragédia. Irónikus cím, mert nem történik tragédia, nincs értékvesztés. A főhősszereplő egy magyar Akakij Akakijevics. Mindketten kicsinyesek, egyéniség nélküliek, senkinek sem fontosak és értelmetlen céljaik vannak. (Bár szerintem Basmacskin jobb egy fokkal, mert egy köpönyeg és a munkamánia mégis jobb, mint ha halálra zabálja magát az ember)
Szóval Kis János egy mechanikusan élő robot, akinek egyetlen célja az evés. Mikor a lakodalomban végre jóllakhatna, az evés számára harccá válik, a mohósága, falánksága okozza vesztét.
(A mai világban is felfedezhető a harc az evéssel. Sokan vannak, akik valamit kompenzálnak az evéssel, aztán ott van a bulémia és az anorexia.)
Az a tragédia, ha kicsinyes, értelmetlen célokat állít maga elé az ember.

Címkék: magyar irodalom, móricz

A magyar Ugaron.
Tájleírás, a lírai énre lefelé irányuló mozgás, az Ugarra a körkörös jellemző.
A leírás nagyon képszerű, el lehet képzelni az Ugar és a lírai én mozgását. Az egész versnek tetszik a lüktetése, a dallamossága.
Persze, nemcsak a tájleírás a fontos, mert van benne szimbólum. Az Ugar Magyarországot szimbolizálja. Az elvadult, elmaradott országot, ami ellen a lírai én próbál valamit tenni, de nem sikerül, az Ugar lehúzza. Az Ady-féle hiábavalóság, a vad ugar, mégis ős, buja, tehát életképes az ország, csak "fel kell újítani" régi értékeit.
Ady különc volt, megpróbált változtatni az elmaradottságon, de egyedül nem sikerülhetett neki, viszont a magyar lírába sok újítást hozott, és ez egyedülállóvá tette költészetét, emberi lényét.
A versben a kedvenc sorom:

Hát nincsen itt virág?

Ezt muszáj volt leírni, csak azért, mert ezt olyan jól lehet hangsúlyozni. :)

Címkék: ady, magyar irodalom

Nekünk Mohács kell. "Fordított Himnusz". Áldás helyett átkot kér, megkérdőjelezi Isten létezését. A fejlődéshez szenvednie, bűnhődnie kell a népnek?!
Ha a magyarok annak idején nem veszik fel a kereszténységet, talán ma már nem is léteznénk, vagy sámánista barbárok lennénk (ez inkább Móricz xD). Ez lehet valamiféle isteni gondviselés, Isten nem hagyja el népünk, bár néha azt érezzük. Viszont a magyar mindig szenvedett valamitől: elnyomás, harc, törökök, Habsburgok stb. Lehet, hogy ennek direkt így kellett történnie, tehát a sok szenvedés után jönnie kellene a fejlődésnek?!
Ki tudja... Viszont mi, magyarok alakítjuk a sorsunkat,fontos döntéseket kell hoznunk, nem akarok politizálni, majd megteszem,amikor szavazok a 2.fordulóban :D bíznunk kell abban, hogy a magyarokra a fejlődés vár, és Isten se hagy el minket.

Címkék: ady, magyar irodalom

Elsőre nem igazán értettem, de miután vettük órán, egész megtetszett. Érdekes, az egész egy álom, a szereplők mindig más bőrbe bújnak, hogy nemcsak a múlt, hanem a jövő is megjelenik a színekben. Jól bemutatja az egyes történelmi korokat, és az azokat jellemző eszméket.
Az elején felmerül a fontos kérdés, miért él az ember, mi az élet célja. Persze Isten nem ad rá választ, mert ezt az ember nem tudhatja meg. És azt sem, hogy "megy-é előbbre majdan fajzatom? / van-é jutalma a nemes kebelnek?" Mert eleve el van rendelve, Isten már tudja, mi lesz velünk. "A gép forog, az alkotó pihen"
Végezetül az egyik kedvenc részem Karinthy paródiájából, Az emberke tragédiájából:

Második szín

Ádámka, meg Évike
Édenkertnek végibe
Hancuroztak, ittak, ettek,
Állatokkal verekedtek.

Ádámka nem akart menni
Évikével almát enni.
Évi mondta: ne légy fád,
Láttam két szép almát.

Angyalka jött, nagyon mérges,
Vigyázz, az az alma férges!
Istenke se akarja,
Hasacskátok csikarja.

Luci Ferkó rossz kölök,
Éppen arra lődörög,
Juszt is, mondta: egyetek,
Tömjétek meg begyetek.

No most tele van a bendő,
Itt a bűn, az eredendő.
Mars ki innen, istenvertek!
Bezárjuk az Édenkertet.

Címkék: madách, magyar irodalom